Tag Archives: Újoncmustra

Újoncmustra – Hülkenberg, az F1 modern képregényhőse

A Forma-1-ben idén hat újonc pilóta is bemutatkozik, akik közül talán Nico Hülkenberg, a Williams versenyzője a legígéretesebb tehetség. Legalábbis eddigi eredményei alapján ő érkezik a legjobb ajánlólevéllel, és csapata nem is titkoltan sokat vár tőle.

Ha Németországban feltűnik egy tehetséges pilótapalánta, akkor arra a sajtó előszeretettel süti rá a következő Michael Schumacher jelzőt – igaz, a rekordbajnok visszatérésével ezen “tehetségkutatások” ismét háttérbe szorulnak kicsit. Persze nem is csoda, ha a németeknél minden autóversenyzőt a hétszeres világbajnokhoz mérnek, és nemrégiben feltűnt a színen egy (újabb) jelölt, aki be is válthatja a hozzá fűzött reményeket.

A fentiek például Sebastian Vettellel kapcsolatban is teljes mértékben helytállóak, ám mi most a Forma-1 egyik idei újoncára, Nico Hülkenbergre gondoltunk, aki eddig a legtöbb sorozatot megnyerte, amiben elindult.

A Williams által szerződtetett, pontosabban a tesztpilótai sorból versenyzővé előléptetett Hülkenberg tizenhárom évesen már bajnoki címet ünnepelhetett: Németországban a 2000-es szezonban nem volt nála jobb juniorkorú gokartos.

Egy évvel később azt a bravúrt vitte véghez, hogy 14 évesen a felnőtt mezőnyben is nyerni tudott, amivel egyértelművé tette, hallatni fogja még a nevét autósportos körökben. Pályafutásában a Forma BMW sorozat jelentette a következő szintet, a bajor márka által szponzorált sorozatban 2005-ben újoncként nyolc győzelmet elkönyvelve rögtön bajnok lett.

2006-ban is a Josef Kaufmann Racing színeiben versenyzett, de már egy szinttel feljebb, a német Forma-3-ban, ahol szintén remekül mutatkozott be (negyedik versenyén már győzni tudott). Tehetségét a Willi Webernél gyengébb képességű menedzserek is kiszúrták volna, de Hülkenberget végül Schumacher képviselője karolta fel. Weber invitálására a német pilóta elindult az A1GP 2006-2007-es idényében, és ha már ott járt, átgázolt a mezőnyön, kilenc győzelmet aratva megkérdőjelezhetetlen bajnok lett.

Nem lebecsülve azokat a szériákat, amelyekben addig szerepelt, de kijelenthető, hogy első igazán komoly megmérettetése 2007-ben a nemzetközi Forma-3-as sorozatban várt rá. Hogy valóban kivételes tehetségről van szó, azt rögtön bizonyította is, első évében három győzelmet szerzett, összetettben pedig a Forma-1-es rajongók számára biztosan ismerős Romain Grosjean és Sébastien Buemi mögött a harmadik helyen zárt. Önmagában már ez is megsüvegelendő eredmény volt, de azzal, hogy a szezon végén megnyerte a Zolderben rendezett Forma-3 Masters nevű rangos viadalt, és remekelt Macauban is, végérvényes felhívta magára a figyelmet.

A Forma-1-es Williams istálló kapcsolt a leggyorsabban (Weber a Renault-val is tárgyalt), és tesztre hívta az akkor húsz éves németet, aki – a fentiek után talán már nem is meglepő – itt is helytállt. Hülkenberg gyorsabb volt, mint a csapat versenyzője, Nakadzsima Kazuki, és mindössze 4 tizedmásodperccel futott lassabb időt, mint a japán márkatársa, Nico Rosberg. Sir Frank Williams ezek után 2008-ra leszerződtette tesztpilótának – bár talán szívesebben ültette volna Nakadzsima helyére, de a toyotás szerződés miatt ezt nem tehette meg. Hülkenberg a tesztpilótai állás mellett az F3-ban folytatta a versenyzést, az ASM istállótól az ART-hoz igazolt, döntésének helyességét pedig bajnoki cím igazolta.

Továbbra is az ART csapat kötelékében maradt, de már a GP2-ben folytatták közös útjukat. Amolyan ismerkedés gyanánt rajthoz állt a 2008-2009-es holtszezont kitöltő ázsiai sorozatban, ahol rögtön egy pole pozícióval nyitott és hatodik lett összetettben, majd következett a főszéria, melynek futamai a Forma-1 betétprogramjaiként zajlanak, vagyis itt már valóban szem előtt vannak a tehetségek. Így aztán az összes F1-es csapatfőnök láthatta, amint a Williams tesztpilótája remek teljesítménnyel, újoncként a versenyek negyedét megnyerve (20 futamot rendeztek, hétvégenként kettőt) bajnok lesz. Korábban csak egy bizonyos Lewis Hamilton lett bajnok elsőévesként a GP2-ben.

Még ebben az évben bemutatkozhatott volna a Forma-1-ben, ugyanis miután Felipe Massa a Magyar Nagydíj időmérő edzésén megsérült és a Ferrari Luca Badoer személyében nem találta meg a megfelelő helyettest, Hülkenberg neve is felmerült. A Williams nem tiltakozott volna, de a debütálásra akkor mégsem került sor. Elsősorban azért, mert Hülkenberg korát meghazudtoló érettséggel gondolkodott, és úgy vélte, azzal, ha fejest ugrik a váratlanul jött lehetőségbe, akkor azzal többet veszíthet, mint nyerhet. Hogy jól döntött, azt a rutinos Badoer, majd Fisichella botladozása is megerősítette, de Hülkenberg remek példát látott a Renault-nál is, ahol GP2-es riválisa, Romain Grosjean kapott szerepet év közben, de csúfosan megbukott, nevét azóta pedig az összes F1-es istálló kihúzta listájáról.

Ami késik, az viszont ebben az esetben sem múlik. Hülkenberg idén a Williams színeiben már tényleg ott lesz a rajtnál, végigcsinálta a téli felkészülést, így teljes mértékben készen áll arra, hogy tehetségéhez méltó eredményeket mutasson fel. És abban is biztosak lehetünk, feltett szándéka, hogy a Forma-1-ben se szakadjon meg a hagyomány, hogy amelyik sorozatban elindul, azt előbb-utóbb meg is nyeri. Még ha azzal maga is tisztában van, hogy ez újoncként aligha fog neki sikerülni.

Nico Hülkenberg eddigi fontosabb bajnoki címei:
- 2000 – német junior gokart-bajnokság
- 2001 – német gokart-bajnokság
- 2005 – Forma-BMW
- 2006-2007 – A1GP
- 2008 – európai Forma-3
- 2009 – GP2

Hamilton útját járja – vélemények

“Nico eszméletlenül tehetséges. Ugyanolyan szorgalmas és pontos, mint Michael (Schumacher). Úgy vélem, hogy kézben tartja majd új csapattársát, Rubens Barrichellót”- méltatta védencét a menedzser, Willi Weber.

“Nico minden egyes teszten az első perctől kezdve gyors volt, és fiatal kora ellenére fejben is nagyon ott van. Technikailag is remek elemzésekkel szolgált, a télen pedig rengeteget dolgozott a gyárban az autó fejlesztésén”- szólt elismerően Hülkenbergről Sam Michael, a Williams technikai igazgatója, aki nem is köntörfalazott, sokat várnak a tehetségtől: “Hülkenberg lényegében ugyanazt az utat járta be, mint Hamilton, csak éppen egy másik országból indult. Egy újoncot úgy pedig nem lehet autóba ültetni, hogy nem hiszel benne, hogy egyszer világbajnok lesz.”

Újoncmustra – Chandhok, az F1 második indiai versenyzője

Bernie Ecclestone örülhet: minden bizonnyal lesz indiai versenyző 2011-ben az F1 történetének első Indiai Nagydíján, még ha nem is az indiai csapat, a Force India színeiben, ahogy azt a Forma-1 ura korábban szorgalmazta. Karun Chandhok 2010-ben a Hispania Racing Team színeiben mutatkozik be az F1-ben, egykori GP2-es csapattársa, Bruno Senna oldalán.

Karun Chandhok 1984. január 19-én látta meg a napvilágot az Indiában található Madras községében. Ahogyan azt a Forma-1-ig eljutó pilóták esetében megszokhattuk, úgy ő is már igen fiatalon kiemelkedett tehetségével szűk környezetéből. 16 éves korában, 2000-ben már indiai bajnoknak mondhatta magát, miután ellenmondást nem tűrő magabiztossággal nyerte meg hazájában a Forma Maruti-sorozatot, melynek tíz futamából hetet megnyert, méghozzá úgy, hogy mind a tízszer övé volt a pole pozíció és a versenyben futott leggyorsabb kör is.

Még mindig csak 17 éves volt, amikor 2001-ben összesen nyolc futamgyőzelmével megnyerte a Forma-2000-es Ázsia-bajnokságot, és ezzel minden idők legfiatalabb formaautós bajnoka lett a keleti kontinensen. Teljesítménye elismeréseképp, ugyanebben az évben neki ítélték oda “Az év legígéretesebb ázsiai autóversenyzője” díjat.

2002-ben Európába költözött, és a Brit Forma-3-ban folytatta pályafutását, ahol első évében hat dobogós helyezésével a hatodik helyen végzett a National Class kategóriában. 2003-ban is az említett géposztályban maradt, és a szezon huszonnégy futama alatt szerzett nyolc győzelmének és összesen tizenkilenc dobogós helyezésének köszönhetően, a harmadik helyen zárta a bajnokságot. 2004-ben feljebb lépett, és immár a Brit Forma-3 legfelső kategóriájában versenyzett, ahol az év végi tizennegyedik helyig jutott.

Abban az évben a World Series by Nissan sorozatban is bemutatkozott honfitársa, Narain Karthikeyan oldalán, aki mellé az utolsó két versenyre ugrott be, és mindkétszer az első ötben tudott végezni. Karthikeyan egyébként az ezt követő évben, vagyis 2005-ben első indiaiként mutatkozhatott be a Forma-1-ben, ahol tehát Chandhok lesz a sportág történetének második indiai pilótája.

Az A1GP-ben viszont ő volt az, aki elsőként képviselte az indiai színeket 2005-ben, miközben emellett a Renault World Series néhány futamán is rajthoz állt. A rá következő évben Chandhok újabb történelmi tettet vitt végbe, amikor hét győzelmével megnyerte az először megrendezett Ázsia Forma Renault V6 bajnokságot.

Sikereinek hála, egyre többen kezdtek felfigyelni a fiatal pilóta tehetségére, így történt, hogy 2006-ban több alkalommal is tesztelhette a GP2-es Campos csapat versenygépét. És mivel ugyebár a Hispania Racing Team F1-es csapata tulajdonképpen épp a Campos istálló jogutódja, így mondhatni, Chandhok régi-új csapatában mutatkozhat majd be 2010-ben a Forma-1-ben, ráadásul régi-új csapattársával, Bruno Sennával az oldalán.

Ugyanis egy sikeres 2007-es GP2-es bemutatkozást követően (Spában első győzelmét is megszerezte a sorozatban, év végén pedig őt választották az év legtöbbet fejlődött pilótájának), a 2008-as idényre az az iSport International csapat szerződtette Chandhokot, melynél akkoriban a fiatal Bruno Senna is versenyzett. A két tehetséges ifjonc egy csapatban indult tehát az ázsiai-, valamint az európai GP2 futamain, melyeken Chandhok összesen egy győzelmet ünnepelhetett, ám az év végén, a GP2 hivatalos honlapján szavazó szurkolók mégis az ő vezetési stílusát találták a leglátványosabbnak a teljes GP2-es mezőnyt figyelembe véve.

Chandhok a következőképpen emlékszik vissza a Senna mellett eltöltött egy évre: “Elég kiegyenlített meccset vívtunk egymással a sebesség tekintetében – nem emlékszem rá, hogy bármikor is néhány tizedmásodpercnél nagyobb különbség lett volna köztünk, és így kölcsönösen még nagyobb erőbedobásra sarkalltuk egymást. A technikai fejlesztések terén is nagyszerűen együtt tudtunk dolgozni, de ami a legfontosabb, hogy valójában mi jó barátokká váltunk, ami nagyon ritka két csapattárs esetében”- mondja Chandhok saját hivatalos oldalán leendő 2010-es csapattársáról.

A jelenleg 26 éves indiai számára a Forma-1-es autó vezetése sem lesz teljesen újszerű élmény, amikor a 2010-es szezonnyitó Bahreini Nagydíjon helyet foglal majd a Hispania Racing Team pilótaülésében, annak ellenére sem, hogy a spanyol újonc istálló a téli tesztekre még nem készült el az autóval. Chandhok ugyanis még 2007-ben két napon át tesztelhette a Red Bull Racing akkori F1-es versenygépét Barcelonában, így ha bár nem is sok, de egy nagyon minimális tapasztalata azért már van az F1-es autókról.

Chandhok 2007 és 2008 után 2009-ben is a GP2-ben versenyzett, ezúttal az Ocean Racing Technology színeiben. Az F1-es szezon közepén, amikor Giancarlo Fisichella otthagyta a Force Indiát a Ferrari kedvéért, sokan – köztük a Forma-1 nagyura, Bernie Ecclestone is – őt követelték az indiai csapat másodikszámú pilótaülésébe.

Ám Vijay Mallya csapatfőnök végül az addigi tartalékpilóta, Vitantonio Liuzzi mellett döntött, így Chandhoknak egészen mostanáig várnia kellett az F1-es bemutatkozásra. A 2010-es Bahreini Nagydíjon azonban végre áteshet a tűzkeresztségen, és így Ecclestone is megnyugodhat, hiszen lesz indiai versenyző a Forma-1-ben.

Újoncmustra – egy újabb brazil tehetség: di Grassi

Lucas di Grassi idén a Virgin Racing színeiben debütálhat a Forma-1-ben, a 25-ös rajtszámú autóval, 25 évesen. Hogy vajon szerencsét hoz-e majd a 25-ös szám a fiatal brazilnak, az idővel elválik, az viszont biztos, hogy keményen megdolgozott a lehetőségért.

Pályafutásának kezdete igazi regénybeillő sztori. Apja, Vito di Grassi elismert gokart-versenyző volt Sao Paulo környékén, és egy nap tizenhárom éves fiát is magával vitte a közeli gokart-pályára. A kis Lucas pedig ha már ott volt, nyomban le is győzte a papát, aki innentől büszke apaként kezdte egyengetni fia pályafutását.

Lucas rögtön 1997-ben (azaz legelső gokartos évében) megnyerte a szülővárosa, Sao Paulo környékén rendezett junior gokart-bajnokságot, ráadásul az összes futamgyőzelmet bezsebelve. És ettől fogva persze nem volt megállás, hiszen a kezdeti sikerek után egy percig sem lehetett többé kérdéses a brazil kölyök számára, hogy mihez akar kezdeni az életben. Hát persze, hogy Forma-1-es versenyző akart volna lenni!

Ennek megfelelő elszántsággal veselkedett neki 1998-ban a dél-amerikai junior gokart-bajnokság, majd 2000-ben a pánamerikai felnőtt gokart-bajnokság küzdelmeinek, ahol egyaránt bajnoki címet ünnepelhetett az aktuális idény végén. Emellett, még szintén 2000-ben, a gokart világbajnokságon az előkelő ötödik helyen végzett.

A formaautós szériákban 2002-ben debütált, és egyből az összetettbeli második helyen zárta a brazil Forma Renault-sorozatot. 2003-ban már a dél-amerikai F3 versenyein indult, amely sorozatban ugyancsak az összesített második helyen végzett, dacára annak, hogy a szezon utolsó hat futamát egy nagy bukás miatt ki kellett hagynia.

2004-ben jelentős fordulat állt be pályafutásában, ugyanis a Renault több száz fiatal pilóta közül éppen őt választotta be tehetséggondozó programjába, így innentől fogva a francia márka egyengette az akkor 19 éves fiú pályafutását. Ebben az évben egyébként az angol- és a nemzetközi F3 sorozatban indult a brazil, és a legendásan nehéz makaói versenyen egy harmadik hellyel bizonyította rátermettségét.

2005-ben di Grassi a harmadik helyen zárta az európai F3-as sorozatot, ami egyben azt is jelentette, hogy csupán Lewis Hamilton és Adrian Sutil tudta őt megelőzni a bajnokságban. A Renault F1-es teszttel jutalmazta fiatal pilótája eredményeit, aki így életében először élhette át, milyen egy F1-es autó vezetni.

2006. egy amolyan kakukktojást jelentett di Grassi pályafutásában, ebben az évben ugyanis elkerülték a sikerek. Első szezonját töltötte a GP2-ben, ám nagyon nehézre sikerült számára a bemutatkozás az új sorozatban, és végül csak a 17. helyen végzett, igaz, Monacóban egy leggyorsabb körrel jelezte, hogy később még komolyan kell majd vele számolni. Ráadásul, Massa év végi gokart-versenyén is bizonyította tehetségét, ugyanis az előkelő harmadik helyen végzett a jó nevű pilótákkal teletűzdelt mezőnyben.

Második éve már sokkal jobban, sőt, hajszál híján tökéletesen sikerült a GP2-ben. A 2007-es idényt ugyanis a második helyen zárta a Forma-1 előszobájának tartott sorozatban, épp a mögött a Timo Glock mögött, akinek a csapattársaként 2010-ben bemutatkozhat majd az F1-ben a Virgin Racing színeiben. Di Grassinak egyébként maga a csapat sem lesz teljesen ismeretlen, ugyanis 2005-ben épp a Manor Motorsport színeiben versenyzett az európai F3-ban, és nyerte meg többek között a makaói versenyt, és mint ismert, az F1-ben 2010-ben debütáló Virgin Racing tulajdonképpen a Manor istálló, csak éppen egy egyszerű névváltoztatás történt.

A tehetséges brazil 2008-ban sem akármilyen körülmények között maradt le a GP2-es bajnoki címről. Úgy végzett az év végi tabella harmadik helyén, hogy az idény első hat futamát kihagyta, mivel csak ezt követően csatlakozott új csapatához, a – Forma-1-ben szintén idén bemutatkozó – Camposhoz (a spanyolok végül Hispania Racingként debütálnak).

A 2008-as esztendő más szempontból is örökre felejthetetlen marad di Grassi számára. Az idény végén ugyanis – Bruno Sennával együtt – tesztlehetőséget kapott a Honda F1-es csapatától, és csupán fél másodperccel maradt el a későbbi világbajnok, akkor még a Hondánál versenyző Jenson Button leggyorsabb idejétől. A Renault-nak sem kellett több, rögvest igyekezett még jobban magához láncolni a fiatal tehetséget, akit így szerződtetett, mint F1-es csapatának tesztpilótáját.

2009-ben di Grassi mintegy benyomta a “replay” gombot – ismét a harmadik helyen végzett a GP2-ben, miközben továbbra is a Renault F1-es csapatának tesztpilótája maradt.

2010-ben pedig eljött számára a nagy lehetőség, és a szezonnyitó Bahreini Nagydíjon valóra válhat az, amiről 13 éves kora óta álmodott – bemutatkozhat, mint főállású Forma-1-es versenyző.

Újoncmustra – visszatér a Senna név az F1-be

Autóversenyzői karrierjét kortársaihoz képest jóval később kezdte, egykori GP2-es főnöke szerint azonban hamar behozta a lemaradást, és fényes jövő vár rá a Forma-1-ben. Világszerte ismert vezetéknévvel rendelkezik, Bruno Senna azonban nem ennek, hanem tehetségének és kitartásának köszönheti, hogy 2010-ben bemutatkozhat a szériában.

Senna egyike annak az öt fiatalembernek (Nico Hülkenberg, Lucas di Grassi, Karun Chandhok, és Vitalij Petrov a 2010-es újoncok, míg Kobajasi Kamui és Jaime Alguersuari első teljes szezonját tölti a sorozatban), akik az idei szezonban kapnak először lehetőséget főállású versenyzőként a Forma-1-ben.

Bruno Senna Lalli 1983. október 15-én a brazíliai Sao Paulóban látta meg a napvilágot, édesanyja, Viviane, aki a néhai háromszoros világbajnok, Ayrton Senna testvére. A közeli családi köteléknek köszönhetően az átlagosnál nagyobb is az érdeklődés a kis Senna iránt, aki tehát versenyzőként nem használja édesapja, Flávio Lalli vezetéknevét, és aki nagyon hasonló vonásokkal rendelkezik, mint híres rokona, ráadásul az ő tiszteletére még a sisakfestése is megegyezik Ayrtonéval.

Annak ellenére, hogy egészen kicsiként, 6 éves kora óta rendszeresen gokartozott, sőt, nem egyszer össze is csapott nagybátyjával a családi birtokon lévő gokartpályán, Bruno a kortársaihoz képest meglehetősen későn került az autóversenyzés, az együlésesek világába. Ebben nyilvánvaló szerepe volt Ayrton Senna 1994-es imolai tragikus halálának, majd két évvel később Bruno édesapjának ugyancsak váratlan halálos balesetének. A fiatal pilóta 12 éves volt, amikor Flávio Lalli motorbalesetben életét vesztette, így rövid időn belül két tragédia is hatással volt jövőjére. Nem csoda, hogy családja nem rajongott túlságosan az ötletért, hogy Bruno is a versenypályákon képzeli el a jövőjét, és sokáig nem is engedték neki, hogy valóra váltsa álmait.

Tehetsége a versenyzéshez pedig korán megmutatkozott, legendás nagybátyja 1993 végén, amikor a Williamshez szerződött ugyanis a következőképpen nyilatkozott: “Ha azt gondolják, gyors vagyok, csak várják ki és nézzék meg az unokaöcsémet, Brunót.”

Bruno Senna végül 2004-ben állt rajthoz először együléses versenyautóban, abban az évben a brit Forma BMW sorozat hat futamán indult el, és a Carlin Motorsport pilótájaként hat pontot szerzett. A következő esztendőben már a brit Forma-3-as bajnokságban versenyzett, méghozzá a 2007-es F1-es világbajnok, Kimi Räikkönen és menedzserei, David és Steve Robertson tulajdonában lévő Räikkönen Robertson Racing Teamnél. Senna 2005-ben 10. helyen végzett a sorozatban, és háromszor állhatott dobogóra. A következő esztendő azonban sokkal jobban sikerült számára, a brazil pilóta összetettben megszerezte a harmadik helyet, miközben a szezon során öt győzelmet ünnepelhetett az időközben a Forma-1-et ralira cserélő Räikkönen autójával.

2006-ban Senna a Forma-1-es Ausztrál Nagydíj betétfutamain is megmérette magát, és a négy versenyből hármat meg is nyert, ezzel is felhívva magára a szakemberek figyelmét. Már ebben az évben azt mondta, hogy legvégső célja a Forma-1, és 2009-ben szeretne az együlésesek csúcskategóriájában versenyezni.

2007-ben újabb szériaváltás következett, méghozzá nem is akármilyen, ugyanis a Forma-1 előszobájának tartott sorozatban, a GP2-ben folytatta pályafutását az Ardennél. A bemutatkozás nagyszerűen sikerült, Bahreinben újoncként ugyanis a negyedik helyen intették le az első versenyen, de nem kellett sokat várni első győzelmére sem, Spanyolországban a feature-t nyerte meg. A széria négyhetes nyári szünetében sem tétlenkedett, ugyanis elindult a Ferrari Challenge harmadik fordulójában Silverstone-ban és mindkét versenyt megnyerte úgy, hogy mindkétszer a pole pozícióból indulhatott. Bár első GP2-es, illetve harmadik együléses szezonjában összetettben csak a nyolcadik lett, a brazilnak nem lehetett oka a panaszra, hiszen egy győzelme mellé három dobogós helyet is szerzett. Az év során, bár többször volt balszerencsés, vagy alakult rosszabbul a kvalifikációja, versenye, többször küzdötte fel magát a mezőny hátsó részéből a mezőny első felébe és nagyon gyors volt esőben is.

2008-ban Senna ismét a GP2-ben állt rajthoz, ám már nem az Ardennél, hanem az iSportnál versenyzett, de elindult a 2008-as GP2 ázsiai szériában is, ahol ötödikként zárt. A brazil a brit Forma-3-hoz hasonlóan a GP2-ben is jobban szerepelt második szezonjában, két évvel ezelőtt ugyanis összetettben a második helyen végzett a tabellán. A pilóta egyik legemlékezetesebb győzelmét Monacóban aratta, éppen 15 évvel azután, hogy nagybátyja, Ayrton Senna utoljára nyert a hercegségben a Forma-1-ben. Már szezon közben többször felmerült, hogy a brazil a következő esztendőben ismét kategóriát vált, amit egyre inkább alátámasztott az is, hogy a Forma-1-ben gyári csapatot indító Honda tesztelni hívta a tehetséges versenyzőt az idényt követően.

Senna el is mondta, mindent megtesz annak érdekében, hogy lenyűgözze a japán alakulat vezetését, és ígéretét be is tartotta. A brazil nagyon gyors volt a barcelonai teszten, alig néhány tizeddel maradt csak el Jenson Button mögött, és egyre erősödött az a pletyka, hogy a Honda őt igazolja majd le Rubens Barrichello helyére. A japán autógyár azonban 2008 decemberében a gazdasági válságra hivatkozva váratlanul úgy döntött, azonnali hatállyal távozik a Forma-1-ből, a csapat sorsa pedig, csakúgy, mint Senna esélyei a sorozatban való bemutatkozásra, bizonytalanná vált.

A brackley-i gárda végül a csapatfőnök, Ross Brawn tulajdonába került, aki a 2009-ben életbe lépő tesztkorlátozások miatt végül Barrichellónak szavazott bizalmat Button mellett, vagyis Senna versenyzői állás nélkül maradt, ugyanis máshol sem volt helye a Forma-1-ben. Brawn nem is tagadta, rutinja miatt választotta mégis Bruno honfitársát, de a szakember már akkor kijelentette, biztos abban, hogy a fiatal tehetséggel hamarosan találkozni lehet majd a királykategóriáként is emlegetett sorozatban. Hasonlóan pozitív véleményen volt Senna isportos csapatfőnöke, Paul Jackson is, akit a BBC idézett még 2008-ban: “Nagyon fényes jövő vár rá. Elképesztően jól fejlődik. Nagyon gyorsan tanul, ugrásszerűen, és egyre kiforrottabbá válik. Kihagyott tíz évet, de állandóan bizonyítja, hogy be lehet hozni a lemaradást. Úgy tűnik, utolérte a többieket, és most velük egy szinten van. Nagyon okos, intelligens srác és kivételesen tehetséges. Én hiszek abban, hogy az év végére (2008 végére – a szerk.) készen áll a Forma-1-re. Meg lennék lepve, ha nem lenne nagyon-nagyon sikeres az F1-ben.”

A brazil pilótát bár tárt karokkal várták volna vissza a GP2-be, végül úgy döntött, nem tér vissza és nem próbálja megnyerni a bajnokságot. Ehelyett 2009 márciusában a német túraautó-bajnokságban (DTM) induló AMG-Mercedesnél teljesített egy tesztet, és bár Senna és a Mercedes is elégedett volt az eredményekkel, a brazil végül nem igazolt a szériába.

Ezt követte a Le Mans-i sorozatban versenyző Oreca csapat LMP1-esének tesztelése, amelynek eredményeképpen Senna csatlakozott a francia versenycsapathoz és amellett, hogy három 1000 km-es futamon rajthoz állt, Stéphane Ortellivel és Tiago Monteiróval összeállva elindult a Le Mans-i 24 óráson is. Az 1000 km-es megmérettetéseken egyébként két harmadik helyet szerzett, azokon összegyűjtött 12 pontjával a szezon végén a 16. lett. A 24 óráson pedig az összesített eredménylistán a trió a 41. helyen gurult a célba.

2009 nyarán aztán ismét egyre többet lehetett hallani arról, hogy Senna karnyújtásnyira van a Forma-1-től és több csapattal is kapcsolatban áll. 2009. október 30-án pedig megtörtént a bejelentés: a brazil 2010-ben bemutatkozhat a Forma-1 az egyik újoncánál, az Adrian Campos vezette Campos Metánál. A hírnek maga Ross Brawn, az időközben Brawn GP-ből Mercedes GP-vé alakult istálló csapatfőnöke is nagyon örült, aki kijelentette, már alig várja, hogy lássa versenyezni a tehetséges brazilt. A Senna család közeli barátja, és a fiatal pilóta karrierjét is segítő egykori F1-es versenyző, a Toro Rosso korábbi társtulajdonosa, Gerhard Berger azonban úgy nyilatkozott, egy kicsit félti Sennát a Forma-1-től. Eközben a 26 éves versenyző nem akármilyen célokat tűzött ki maga elé, egyértelműen kijelentette, hogy világbajnoki cím elhódítására készül.

A bejelentés után egyébként hamar sor került az első üléspróbára is a Dallaránál, amely az újonc csapat autójának karosszériáját gyártja, ám ezt követően hosszú ideig alig lehetett hallani a gárdáról. Néhány héttel ezelőtt pedig kifejezetten aggasztó hírek érkeztek a Campos felől, majd kiderült, Adrian Camposnak anyagi problémái vannak, és a start előtt máris befektetőt keres. Már azt is boncolgatták, hogy a spanyol gárda egyáltalán nem is tud elindulni a bajnokságban, amikor jött a hír, hogy az egyik részvényes, José Ramón Carabante vette meg az istállót, aki előbb kinevezte Colin Kollest csapatfőnöknek, majd átnevezte az alakulatot Hispania Racingnek. Egy ideig arról is pletykáltak, hogy az új vezetés érvényes szerződése ellenére sem biztos, hogy megtartja Sennát, ám végül a brazil fellélegezhetett, hiszen Carabante is bizalmat szavazott neki. A Hispania Racing másik versenyzője pedig az a Karunk Chandhok lesz, aki az iSportnál, a GP2-ben már szerepelt egy csapatban a brazillal, és most együtt debütálhatnak a Forma-1-ben. A csapat bár tesztelés nélkül vág neki a 2010-es évadnak, Senna meg van győződve arról, hogy autójuk így is gyorsabb lesz, mint a másik két újoncé, a Virginé és a Lotusé.

Senna egyébként már megtanult együtt élni vezetéknevével, és mint ahogyan arról a BBC-nek beszélt 2008-ban, egyáltalán nincs rajta nyomás amiatt, hogy neve miatt többet várnak tőle, mint bárki mástól: “Megpróbálok csak önmagam lenni, és nem törődni ezzel. Ez egy olyasvalami, hogy ha magam leszek híres, akkor velem is történnek majd különös dolgok. Szerintem ez egy nagyszerű iskola, megtanulod, hogyan kezeld az embereket és a karrieredet. Kapok egy kis ízelítőt abból, hogy mi lehet a jövőben. Szerintem ez egy jó felkészülés. Számomra természetes, hogy az emberek Ayrtonról kérdeznek. Mindig ugyanazokat válaszolom, és nincs gondom ezzel.”

Közel 16 évvel Ayrton Senna halála után ismét feltűnik tehát a Senna név és a legendás zöld-sárga csíkos sisak a Forma-1-ben: 2010. március 14-én a Bahreini Nagydíjon a nagybátyjára kísértetiesen hasonlító Bruno Senna elkezdi írni saját maga történetét a sorozatban.

Újoncmustra – Kobajasi, az újabb japán harcos

Kobajasi Kamuira sokan máris úgy tekintenek, mint Szato Takuma méltó utódjára a Forma-1-ben. Tény, hogy a hasonlóság szembeötlő: mindketten japánok, mindkettejük különös ismertetőjegye az örökös mosoly és a jókedv, de a pályán egyikük sem ismer(t) sem tréfát, sem kegyelmet. És egy valamit biztosra vehetünk: 2010-ben is lesz olyan japán versenyző az F1-es mezőnyben, aki mindig szolgáltat majd némi izgalmat a versenyeken.

Kobajasi a tavalyi szezon utolsó két nagydíján, Timo Glock helyetteseként bemutatkozhatott az F1-ben a Toyota színeiben, és egy percig sem habozott: egyből megragadta a váratlanul kínálkozó bizonyítási lehetőséget, és hihetetlenül meggyőző teljesítményével valósággal helyet követelt magának a Forma-1 2010-es mezőnyében, ahol a Sauber autójában gördülhet majd pályára a versenyek alkalmával.

A 2009-es Brazil-, illetve Abu-Dzabi Nagydíjon nemcsak gyorsaságáról, de hihetetlen küzdőszelleméről, már-már szemtelen bátorságáról (a világbajnoki címért küzdő Jenson Buttontól nemhogy nem ijedt meg, de egyenesen vakmerő manőverekkel tartotta őt maga mögött), és megbízhatóságáról is tanúbizonyságot tett, így teljesen megérdemelt módon kapott helyet a 2010-es mezőnyben.

Az oszakai sushi éttermet üzemeltető szülők gyermekeként, 1986. szeptember 13-án napvilágot látó japán versenyző családja egyébiránt a legkisebb mértékben sem kötődött az autósportokhoz, ám a kis Kamuit hamar megcsapta a benzingőz mámorító illata, és addig rágta édesapja fülét, amíg az el nem intézte neki, hogy elindulhasson élete első gokartversenyén.

Az ominózus első versenyre 9 éves korában nevezték be Kobajasit, aki a kezdetektől fogva édesapja és a Yamaha támogatásával versenyezhetett, és hamar meg is csillogtatta kivételes tehetségét. Első gokartos éveiben rögtön pazar győzelmi szériákat produkált, amelynek köszönhetően bekerült a Toyota tehetséggondozó programjába, és megnyílt számára az út – a motorsportok igazi csúcsának otthont adó – Európa felé.

17 évesen tette át székhelyét Európába, amikor is 2004-ban Olaszországba költözött, hogy a Forma Renault-sorozatban induljon. A Toyota ugyan bérelt neki egy lakást, ám képzelhetjük, így is mekkora kihívást jelenthettek a mindennapos teendők a tinédzser japánnak, aki életében először került távol szüleitől és hazájától. Ráadásul Kobajasi ekkor még egy szót sem értett olaszul, de még angolul sem, így némi túlzással még a fogkrémes- és a majonézes tubus megkülönböztetése is komoly fejtörés elé állította őt egy-egy bevásárlás alkalmával.

“Időnként nagyon nehéz volt, de tudtam, hogy mit akarok, és tudtam, hogy a legjobb helyen vagyok, hogy megvalósítsam a célomat”- emlékszik vissza mai fejjel az akkori időkre a még mindig csak 23 éves japán.

És ha már ezt a sok lemondással járó áldozatot meghozta, annál elszántabban vetette magát harcba a versenypályán, hogy valóra váltsa álmait. 2005-ben sikerült neki az a bravúr, amit korábban rajta kívül csak Felipe Massának sikerült véghezvinnie: egyazon évben az európai- és az olasz Forma Renault-sorozatot is megnyerte.

2006-ban már a Forma-3 versenyein indulhatott, és rögtön első évében pole pozícióig jutott a legendásan nehéz makaói versenypályán. 2007-ben első győzelmét is megszerezte a sorozatban, összesítésben pedig a 4. helyen végzett, ami elég volt ahhoz, hogy az útját addig is egyengető Toyota a 2008-as évre leszerződtesse, mint F1-es csapatának tartalékpilótáját.

Új tartalékpilótai állása mellett Kobajasi természetesen a versenyzést is folytatta – a GP2 európai, valamint ázsiai sorozatában indult, előbbi szériában futamgyőzelemig, utóbbiban bajnoki címig jutott. 2009-ben már a fő GP2-es sorozat állandó résztvevőjének számított, ám teljesítménye elmaradt a várakozásoktól.

A szerencse azonban ennek ellenére rámosolygott, és – Timo Glock bukása és átmeneti kiesése következtében – a 2009-es Brazil Nagydíjon éles versenyen is bemutatkozhatott a Forma-1-ben. Élete legelső F1-es versenyén egyből bátor manőverekkel hívta fel magára a figyelmet, és az épphogy csak nem pontot érő 9. helyen ért célba, hogy aztán az abu-dzabi évadzárón egy parádés 6. hellyel első pontjait is megszerezze a sportágban.

2010-ben a Sauber F1-es csapatának színeiben írhatja tovább eddig töretlenül felfelé ívelő sikertörténetét, melyben bizonyára nagy segítségére lesz rutinos csapattársa, Pedro de la Rosa is.

Újoncmustra – Petrov útja a Lada-kupától a Forma-1-ig

2010. március 14-én, a Bahreini Nagydíj startjánál történelmi pillanatnak lehetünk majd szemtanúi: a Forma-1 történetében első alkalommal vág neki egy orosz versenyző egy nagydíjnak. A történelmi tett végrehajtója a Renault újonnan igazolt versenyzője, a GP2-es sorozat tavalyi második helyezettje, Vitalij Petrov.

Még 1948-ban, egy bizonyos Igor Trubeckojnak megadatott, hogy egy igazi Forma-1-es Ferrarit vezessen, ezért kell óvatosnak lennünk, amikor most Vitalij Petrov F1-ben való bemutatkozása kapcsán fogalmazunk. Hiszen nem ő lesz az első orosz származású versenyző, aki F1-es autót vezethet, de ő lesz az első szerződtetett orosz F1-es pilóta, ha úgy tetszik, az első orosz, aki Forma-1-es nagydíjon indul.

Na de nézzük is, hogyan jutott el eddig a kivételes lehetőségig Petrov, hiszen az nyilvánvaló, hogy a Forma-1-es pilótaüléseket manapság nem osztogatják ingyen (ez Petrov esetében szó szerint is igaz, hiszen a hírek szerint 15 millió euró szponzori pénzt is hoz magával), és az F1-ben kizárólag a már sokat bizonyított, legeslegjobb versenyzők vethetik meg a lábukat.

Vitalij Alekszandrovics Petrov 1984. szeptember 8-án született Oroszországban, a finn-orosz határtól mindössze néhány kilométerre fekvő Vyborg városában. Ha konkrétan Oroszország még nem is, de a környék tehát már bőven adott nem egy kiváló versenyzőt a Forma-1-nek, gondoljunk csak a finn armadára. A 25 éves versenyzőt egyébként máig a “vyborgi rakéta” néven emlegetik szülőhazájában, származására és kivételes gyorsaságára utalva ezzel.

Petrov – a legtöbb mai F1-es versenyzővel ellentétben – nem gokartozással kezdte meg sikeres autóversenyzői pályafutását, lévén sem gokart, sem gokart-pálya nem volt szülővárosa közelében. Nyüstölni való Lada viszont akadt dögivel, és ez megadta a lehetőséget a tehetséges versenyzőnek a kezdeti tapasztalatgyűjtésre és a későbbi kitörésre.

Petrov autóversenyzői pályafutása az 1998-as évre nyúlik vissza, amikor különböző jégversenyeken rajthoz állva kezdett kacérkodni az autóversenyzés gondolatával, majd egyre jobban belemelegedett a száguldásba, és 2000-ben már orosz Rali Sprint-bajnoknak mondhatta magát. 2001-ben az orosz VW Polo kupában, valamint a Forma Russia 2.0 sorozatban edzette tudását, majd 2002-ben száz százalékos teljesítménnyel nyerte meg a hazájában rendezett Lada-kupát.

Az együléses autókról első komolyabb tapasztalatait 2003-ban szerezte, amikor az Olasz-, valamint az Európai Forma Renault sorozatban versenyzett. Első Renault-hoz köthető versenyélményei tehát erre az évre datálhatók. 2004-ben Petrov visszatért hazájába, és egyből a második helyen végzett az orosz túraautó-bajnokságban (Lada Revolution Championship). Egy évre rá ugyanezt a sorozatot kilenc győzelmet szállítva, magabiztosan megnyerte, továbbá az orosz Forma 1600-ban is bajnoki címet szerzett.

2006-ban az Olasz-, illetve az Európai Forma 3000-ben versenyzett, és mindkét sorozatban a 3. helyen végzett, több futamgyőzelmet is aratva, többek között egyet a Hungaroringen is. Ez évben beugróként debütált a Forma-1 előszobájának számító GP2-ben is, ahol 2007-ben már mint a Campos Racing főállású versenyzője indult a sorozat összes futamán.

Első GP2-es győzelmét is rögtön első teljes évében sikerült megszereznie – az időközben Valenciába költöző, és máig ott élő orosz parádés vezetéssel nyerte meg a Valenciai Nagydíjat. Valencia azóta is nemcsak otthont ad Petrovnak, de egyben kedvenc versenyhelyszínét is szolgáltatja – 2007 után 2008-ban és 2009-ben is ő nyerte a GP2 valenciai versenyét.

2008-ban és 2009-ben Petrov a GP2-vel párhuzamosan a GP2 ázsiai sorozatának versenyein is rajthoz állt, nem is eredménytelenül. Előbbi évben ugyanis az összetettbeli 3. helyen zárta a bajnokságot, az azóta a Forma-1-ben egyaránt bemutatkozó Romain Grosjean, valamint Sébastien Buemi mögött.

A 25 éves tehetség máig legsikeresebb évét 2009-ben, azaz tavaly zárta, amikor a GP2-es világsorozat 2. helyén végzett, a Forma-1-ben ugyancsak idén, a Williams színeiben debütáló Nico Hülkenberg mögött.

A remekül sikerült GP2-es évad pedig meg is hozta Petrov számára a várva várt lehetőséget, a Forma-1-ben való bemutatkozást. Bár több csapat is versengett megszerzéséért, és saját bevallása szerint már igen közeljárt ahhoz, hogy aláírjon korábbi GP2-es csapatához, a Forma-1-ben idén bemutatkozó Campos Racinghez (a csapat végül Hispania Racing F1 Team néven, új tulajdonossal debütál), ám végül a Renault ajánlatát fogadta el, és 1+2 éves szerződést kötött a francia csapattal.

Így érünk el 2010. március 14-éig, addig a bizonyos történelmi pillanatig.