Michael Schumacher

Michael Schumacher (Hürth-Hermülheim, Németország, 1969. január 3. – )  német autóversenyző, hétszeres Formula–1-es világbajnok, a sportág eddigi legeredményesebb pilótája. Ő volt a Formula–1 első német világbajnoka, nagy szerepet játszott a sportág németországi népszerűsítésében. Egy 2006-ban, az FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség) által végzett felmérésen a szurkolók a Formula–1 legnépszerűbb versenyzőjének választották.

Két, a Benetton csapattal nyert világbajnokság után, 1996-ban a Ferrarihoz szerződött, ahol 2000 és 2004 között sorozatban öt világbajnoki címet szerzett. Számos rekordot tart, ő nyerte a legtöbb világbajnoki címet, a legtöbb versenyt, ő érte el a legtöbb pole pozíciót és versenyben futott leggyorsabb kört, élen áll az összes szerzett pontok és a legtöbb, egy szezonban aratott győzelmek rangsorában. A sportágban egyedülálló módon, a 2002-es évad minden versenyén dobogóra állhatott. A vezetési stílusa gyakran váltott ki vitákat. Kétszer volt részese a világbajnoki címet eldöntő ütközésnek, melyek közül az 1997-es, Jacques Villeneuvevel történt karambol után kizárták az az évi világbajnokságból.

A versenypályán kívül az UNESCO nagykövete, számos humanitárius kezdeményezés résztvevője, szószólója a versenyzők biztonságának. Öccse, Ralf Schumacher szintén Formula–1-es pilóta, 2007-ig a Toyota csapatnál versenyzett, majd pedig a DTM-be szerződött. Michael a 2010-es szezontól visszatér a Formula–1-be, a Ross Brawn vezette Mercedes GP-hez.

F1 előtt:

Édesapja kőműves, édesanyja egy kis büfé vezetője volt. Az apa, Rolf Schumacher másodállásban a kerpeni Wolfgang Graf Berghe von Trips gokartpályán dolgozott felügyelőként.   Michael negyedik születésnapjára kapta szüleitől első gokartját. 1975-ben – hatévesen – érte el első jegyzett sikerét: a kerpeni gokart klub bajnoka lett. 1984-ben német junior bajnoki címet szerzett gokartban, amelyet 1985-ben is megismételt és egy junior világbajnoki második helyezéssel is megtoldott. 1986-ban harmadik helyen végzett a német felnőtt gokart bajnokságban és a felnőtt Európa-bajnokságban. 1987-ben német bajnok és Európa-bajnok lett. Már gokartos korában találkozott olyan későbbi Forma–1-es ellenfelekkel, mint Mika Häkkinen vagy Heinz-Harald Frentzen.

1988-ban kezdett el autókkal versenyezni a német Forma–König sorozatban. A bajnokság tíz futamából kilencet megnyert, egyen a második helyen végzett. Ugyanebben az évben hatodik helyet szerzett a német Forma–Ford 1600 bajnokságban (a 12 versenyből álló bajnokságban csak 10 futamon vett részt) és második lett a Forma-Ford 1600 Európa-bajnokságban (az 5 versenyből álló bajnokságban 4 versenyén vett részt). Ebben az évben találkozott Willi Weberrel, aki egy német Forma–3-as csapat, a WTS csapatfőnöke volt és fiatal tehetségek felkutatásával foglalkozott. Webernek egy esős futamon tűnt fel Schumacher remek autókontrollja a vizes aszfalton és 1989-re leszerződtette csapatába, valamint menedzsere lett a versenyzőnek.

Első Forma–3-as szezonjában a német bajnokság harmadik helyén végzett Karl Wendlinger és Heinz-Harald Frentzen mögött. Utóbbival pontegyenlősége volt (163 pont), előbbi egy ponttal előzte meg. Ugyanebben a szezonban elindult a Makaói Forma–3-as Világkupán is (amelyen a világ különböző Forma–3-as bajnokságainak legjobbjai mérik össze tudásukat). Az első futamot megnyerte, a másodikban azonban kiesett.

1990-ben megnyerte a német Forma–3-as bajnokságot és a Makaói Világkupát is, ahol Mika Häkkinen volt legnagyobb riválisa. Néhány héttel később a Forma–3-as Fuji Kupát is megnyerte és a Makaó–Fuji duplázással – ami előtte még soha senkinek nem sikerült – 30 ezer dolláros pénzjutalmat kapott.[11]

Ugyanebben az évben az 1989-es Forma–3-as bajnokság első három helyezettje, Wendlinger, Frentzen és Schumacher lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a Mercedes-Benz pilótaképző programjában, az ún. „junior programban”, amelynek az volt a célja , hogy versenyzőket neveljen ki arra az esetre, ha a stuttgarti gyár beszáll a Forma–1-be (ez 1993-ban történt meg). A három fiatal pilóta a C-csoportos sportautó világbajnokságban vett részt a Sauber-Mercedesszel. Kilenc versenyt futottak a sorozatban, egy autót minden versenyen két pilóta vezetett felváltva. A törzspilóta a tapasztalt egykori Forma–1-es versenyző, Jochen Mass volt, míg a fiatalok futamról futamra váltották egymást az oldalán. Négy futamon vett részt Masszal, ebből egyen diszkvalifikálták őket, kettőn második helyet értek el, egyet pedig megnyertek (Mexikóváros). Wendlinger szintén négy versenyt futott le Mass oldalán és az ő kettősük is egy futamot nyert. Wendlinger és ő azonos ponszámmal a bajnokság ötödik helyén végzett, a Sauber-Mercedes pedig csapatvilágbajnok lett. Frentzen csak egy versenyen indult, mivel ebben az évben elhagyta a Mercedest és leszerződött a Jordan Forma–3000-es csapatához.

Belépő az F1-be:
1991-ben már Wendlinger volt csapattársa, a Sauber-Mercedes azonban rendkívül megbízhatatlan volt. A fiatal kettős nyolc futamból mindössze hármon ért célba – igaz, ebből egyet megnyertek (Autopolis), egyen másodikak lettek, a Le Mans-i 24 órás versenyen pedig – ahol Schumacher futotta meg a verseny leggyorsabb körét – Fritz Kreutzpointerrel kiegészülve az ötödik helyen végeztek legjobb mercedesesként.

1991-ben „vendégszerepelt” a német túraautó bajnokságban, a DTM-ben és a Japán Forma–3000-ben is. A DTM-ben – ahol szintén a Mercedes színeiben indult – az utolsó futamon ütközött a bajnoki pontversenyben vezető Johnny Cecottoval (BMW) és ezzel önkéntelenül is bajnokká tette márkatársát, Klaus Ludwigot. A Japán Forma–3000-ben a sugói futamon indult el és a második helyen végzett.

1991 végén úgy tűnt, hogy a következő évben a Forma–3000-ben folytatja pályafutását, de menedzsere, Willi Weber az egyik sportautó futamon hírt kapott arról, hogy a Jordan Forma–1-es csapatának versenyzője, Bertrand Gachot Angliában börtönbe került, mivel gázspray-vel lefújt egy taxisofőrt.[12]  A Mercedes junior programjának vezetője, Jochen Neerpasch és Willi Weber együtt szervezték meg, hogy tesztelési lehetőséget kaphasson a Jordantől. A német versenyző Silverstone-ban ült először Forma–1-es autóba és a tesztelésen rögtön lenyűgözte gyorsaságával a Jordan vezetőit. A döntés megszületett: ő indulhat a Belga Nagydíjon Gachot helyetteseként.[12]

Bár még sosem járt korábban a Spa-Francorchamps-i Forma–1-es pályán (ezzel szemben menedzsere azt mondta a Jordannek, hogy igen) és első „éles bevetése” előtt mindössze egy Forma–1-es teszten vett részt, a Belga Nagydíj időmérő edzésén mégis a remek hetedik rajtkockát szerezte meg és több, mint egy másodpercet vert tapasztalt csapattársára, Andrea de Cesarisra. A versenyen aztán kuplunghiba miatt 400 méter után kiesett,[13] az edzéseken nyújtott teljesítménye mégis elég volt ahhoz, hogy felfigyeljen rá a Benetton csapat, és a következő futamtól leszerződtesse.

A csapatváltás körülményei meglehetősen zavarosak voltak. A Jordan első versenye előtt aláíratott vele egy szándéknyilatkozatot, amely szerint a futam után alá fog írni egy szerződést a Jordannel. A Mercedes junior programjának vezetője, Jochen Neerpasch telefonon arra utasította, hogy a szándéknyilatkozat szövegét módosítsa és úgy írja azt alá. Ekkor még mindig a Mercedes versenyzője volt, és az ő szolgálataiért, valamint némi pénzért cserébe a stuttgarti gyár reklámfelületet kapott volna a Jordan autóin. Mivel a Mercedesnek fizetnie kellett volna a Jordannek azért, hogy náluk versenyezzen, nem akarták, hogy a pilóta hosszú távra elkötelezze magát az ír csapat mellett, különösen annak tükrében, hogy a Benetton fizetni is hajlandó lett volna érte,[12] [14][15] így a német pilóta második versenyétől utóbbi istállónál folytatta pályafutását.

Benetton:
1991-ben öt versenyen vett részt a Benetton-Ford színeiben. Csapattársa, a háromszoros világbajnok, Nelson Piquet volt, aki öt közös időmérő edzésükből mindössze egyszer tudta megverni az újoncot. Ebből az öt futamból a német pilóta egyszer az ötödik, kétszer a hatodik helyen végzett, kétszer pedig kiesett.

1991 végén Piquet visszavonult, helyére a szintén nagy tapasztalatokkal rendelkező brit Martin Brundle került. 1992 második futamán, Mexikóvárosban állhatott fel először a Forma–1-es dobogóra: a harmadik helyen végzett. A szezon 16 futamából összesen nyolcszor került a dobogóra – egyszer, az esős Belga Nagydíjon, annak legfelső fokára.[16] Első teljes Forma–1-es szezonjában 53 ponttal a világbajnoki pontverseny harmadik helyén végzett a Williams-Renault-k mögött, de Ayrton Senna (McLaren-Honda) előtt.
1993-ban a Williams-Renault  továbbra is a legerősebb volt,[18]  így Alain Prost fölényesen nyerte meg vele a világbajnokságot. Schumacher minden futamon dobogóra állt, amelyen célba ért, ám hét alkalommal kiesett (vezetői hibák és műszaki hibák egyaránt voltak az okok között), így a szezon végén 52 ponttal „csak” negyedik lett Prost, Senna (McLaren-Ford) és Damon Hill (Williams-Renault) mögött. Egy futamot nyert: az estorili  Portugál Nagydíjat.[19]

About admin

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!