McLaren

A McLaren Formula–1-es csapatot az új-Zélandi Bruce McLaren alapította Bruce McLaren Motor Racing néven. A csapat 1966-ban, a Monacói Nagydíjon debütált. A Formula–1 harmadik legsikeresebb csapata 11 egyéni-és 8 konstruktőr-világbajnoki címével, a Ferrari és a Williams mögött. A McLaren 2007-ben is mindkét világbajnoki cím esélyese volt, végül azonban kizárták őket a konstruktőr-világbajnokságból, mivel több McLarenes dolgozónál a Ferrari tulajdonát képező adatokat találtak. A csapat a Formula–1 mellett részt vett már az Indianapolisi 500-ban és a Le Mans-i 24 órás versenyen is. 2010-es versenyzői Lewis Hamilton és Jenson Button. Tesztversenyzői Pedro de la Rosa és Gary Paffett. A csapatfőnök Martin Whitmarsh, miután 2009 március 1-jén Ron Dennis átadta neki a csapatfőnöki posztot.

1966 – 1969

Az első McLaren versenyautó a McLaren M1A volt 1964-ből. A Bruce McLaren Motor Racinget 1963-ban alapította az új-Zélandi Bruce McLaren, aki eredetileg sportautókat épített. A csapat 1966-ban debütált a Formula–1-be, a Monacói Nagydíjon. A kezdeti motorbeszállító a Ford volt. A csapatnak első két szezonjában csak egy versenyzője volt, maga az alapító Bruce McLaren, aki az első versenyen olajszivárgás miatt kiesett. Legközelebb csak az Amerikai Nagydíjon vett részt, ahol azonban új motorral, a Serenissimával indult. A versenyen ötödik helyével a McLaren első pontjait szerezte. Az első szezonban a csapat kettő ponttal a kilencedik lett.
Bruce McLaren 1969-ben a Nürburgringen

1967-re a csapat új motorbeszállítója a BRM lett. McLaren az évben egyszer lett negyedik a Monacói Nagydíjon, és egyszer hetedik. A többi Nagydíjon kiesett. A McLaren csapat 3 ponttal a tizedik lett a konstruktőri bajnokságban.

1968-ra Bruce McLaren csapattársa az előző évi világbajnok Denny Hulme lett, aki 1974-ig a csapat versenyzője maradt. A csapat ezévben visszatért a Ford-Cosworth motorokhoz, melyeket egészen 1983-ig használt. Hulme megnyerte az Olasz és a Kanadai Nagydíjat, míg McLaren a Belga Nagydíjat nyerte meg, amely a csapat első futamgyőzelme volt. Bruce emellett megnyerte az azévi Race of Champions-t, melyet Brands Hatchban rendeztek. A csapat 1968-tól több kiscsapatnak adott kasztnit.

1969-ben Bruce három dobogós helyével, és 26 pontjával a harmadik helyen zárt az egyéni világbajnokságban. A csapat ötödik győzelmét azonban Hulme szerzte a Mexikói Nagydíjon. A csapat a negyedik helyen zárt a konstruktőri bajnokságban.

1970 – 1979
Bruce McLaren, a csapat alapítója

Az 1970-es év nagyon szerencsétlenül kezdődött a csapat számára. Az azévi Indianapolisi 500-on, egy gyakorláson megégtek Denny Hulme kezei az autójából kifolyt és meggyulladt metanol miatt. Peter Revson helyettesítette a futamon. 1970. június 2-án Bruce McLaren meghalt Goodwoodban, mikor az új M8D Can-Am kategóriájú autót tesztelte. A McLaren 1970-ben és 1971-ben nem nyert versenyt, az években Jochen Rindt és Jackie Stewart dominált. McLaren halála után a csapat első győzelmét Hulme 1972-ben szerezte, a Dél-afrikai Nagydíjon, az M19C-vel. Hulme harmadik lett az év végén a versenyzők között, csapattársa Peter Revson volt.
Emerson Fittipaldi 1974-ben a McLarennel

A McLaren M23, melyet Gordon Coppuck tervezett alapvetően az 1973-as, M16 elejét, és az M19 hátulját tartalmazta. A modell már szintén ék-alakú volt, hasonlóan a Lotus 72-höz. A modellel Revson a Brit és a Kanadai, Hulme a Svéd Nagydíjon tudott győzelmet aratni. 1974-re Emerson Fittipaldi csatlakozott a csapathoz, aki korábban a Lotusnál versenyzett. A csapat ezévben megnyerte a konstruktőri-és az egyéni címet (Fittipaldi) is. A McLaren ezévben szerezte első Indianapolisi 500-as győzelmét is, Johnny Rutherforddal. Az évben a Yardley helyére új főszponzor érkezett a Marlboro személyében, mely egészen 1996-ig maradt a csapat főszponzora. 1975 is sikeres év volt a McLaren számára, Emerson Fittipaldi a második lett Niki Lauda mögött a bajnokságban. Jochen Mass első győzelmét szerezte Spanyolországban, Rutherford második lett Indianapolisban.

Fittipaldi az év végén elhagyta a csapatot, és testvére csapatához, a Fittipaldi Automotive-hez igazolt át. Helyére James Hunt érkezett, aki 1976 végén egyetlen ponttal nyert Niki Lauda előtt. Eközben Rutherford a McLaren második Indianapolis 500-as győzelmét szerezte. Hunt 1977-ben még három futamgyőzelmet aratott, ám ezek sokáig a csapat utolsó győzelmei voltak. A sikeres M23 után az M26 modell már nem tudta felvenni a harcot az erősebb csapatok autóival. 1979-ben a rossz eredmények miatt kivonult a CART sorozatból

1980 – 1989
Prost 1985-ben a McLarennel

1990 – 1999
1980-ban a McLarennél debütált Alain Prost a Formula–1-ben, csapattársa John Watson volt. Prost hamar elhagyta a csapatot, 1981-ben már a Renaultnál versenyzett. A hosszantaró sikertelenségek miatt Ron Dennist, aki előtte a Formula–2-ben dolgozott, leszerződtették csapatfőnöknek. Dennis hozott magával egy mérnököt is, John Barnardot. Ők John Hogannal és Teddy Mayerrel Négyes Projekt néven kidolgoztak egy új koncepciót (innen származik a McLaren autók nevében a mai napig is az MP4 jelzés – Marlboro Projekt 4). 1983-tól turbófeltöltős motorokat kapott a csapat a TAG/Porsche-től. A John Barnard által készített McLaren MP4/2 autó volt az első a Formula–1-ben, amely szénszálas karosszériával épült. 1984-re visszatért Alain Prost, Niki Lauda mellé, aki 1982 óta volt a csapatnál és megnyerte 1984-ben a világbajnokságot. Prost mindössze fél ponttal végzett mögötte. 1985-ben viszont a francia végzett az élen. 1986-ban Lauda visszavonult a Formula–1-ből, helyére a finn Keke Rosberg érkezett a csapathoz, ezévben Prost ismét az egyéni világbajnoki tabbella élén végzett. 1987-ben a svéd Stefan Johansson érkezett a McLarenhez. Az évadban a Williamsek domináltak, az egyéni világbajnokságot Nelson Piquet nyerte, Prost csak a negyedik, Johannson a hatodik lett. 1988-ra a korábban Lotusnál versenyző brazil Ayrton Senna lett Prost csapattársa, aki első McLarenes évét meg is nyerte. Ezévtől váltott a csapat a Honda motorokra, melyek azokban az időkben a legerősebbek voltak. 1988-ban a tizenhat versenyből tizenötöt a McLaren autó nyerték meg. Senna 90 ponttal az első, Prost 87-el a második helyen végzett. 1989 hasonlóan sikeres év volt a McLaren számára. A bajnokság Senna és Prost között ismét szoros volt, a világbajnoki cím eldőlése az utolsó Japán Nagydíjra maradt. Az első rajtkockát Senna szerezte meg, Prost azonban lerajtolta a brazilt. Senna a célegyenes előtti sikánban próbálta megelőzni, de a francia nem engedte el, és összeütköztek. Prost kiesett, Senna azonban tovább tudott menni, de utólag diszkvalifikálták, és a világbajnoki cím így Prosté lett.

Alain Prost a Sennával való botrányos párharca után a Ferrarihoz szerződött. A következő két évben Senna és a McLaren nyerte az egyéni-és a csapatvilágbajnoki címet. Senna csapattárssa Prost távozása után Gerhard Berger volt. Az 1992-re a McLaren dominancia véget ért, az évet fölényesen Nigel Mansell és a Williams-Renault  nyerte. Az év végén a Honda visszavonult a Formula–1-es motorgyártástól. A McLaren motorszállítója 1993-ra a Ford lett. Senna csapattársa ezévben Michael Andretti volt, aki összesen hét pontot szerzett. A szezon vége felé helyére a finn Mika Häkkinent ültették. 1994-re Senna a Williamshez igazolt át, helyére Martin Brundle érkezett, az évben a Peugeot szállított motorokat a csapat számára. Egy évvel rá, 1995-ben a McLaren szerződést kötött a Mercedesszel. A német gyár máig a csapat motorszállítója. 1995-ben két nagydíj erejéig Nigel Mansell is versenyzett a csapat színeiben. 1996-ban a korábban Williamses David Coulthard szerződött a csapathoz. 1997-re a csapathoz West cigarettamárka, mint főszponzor érkezett a Marlboro helyére. A korábbi piros-fehér színt ezévben ezüstre cserélték. A 1997-ben McLaren egyre erősebb lett. Coulthard a szezonnyitó Ausztrál és az Olasz, Häkkinen az utolsó Európai Nagydíjat nyerte meg. 1998-ra a McLaren leszerződtette az akkori egyik legsikresebb mérnököt, Adrian Neweyt. Häkkinen a szezon során nyolc futamot nyert meg, az Ausztrál, a Brazil, a Spanyol, a Monacói, az Osztrák, a Német, az Európai  és a Japán Nagydíjat. Az év végén kerek 100 ponttal végzett a egyéni világbajnokság élén. Legnagyobb ellenfele Michael Schumacher volt, aki 89 pontot szerzett. A McLaren ezévben megszerezte a konstruktőr-világbajnoki címet. 1999-ben folytatódott a Schumacher–Häkkinen csata, de csak a Brit Nagydíjig, amikor a német balesetet szenvedett és csak az évad vége előtt három versennyel tudott visszatérni. Häkkinen ismét világbajnok lett, két ponttal Eddie Irvine előtt. A konstruktőri címet ezévben a Ferrari nyerte.

2000 – 2004 [szerkesztés]
Räikkönen a 2002-ben a McLarennel

A 2000-es évet Michael Schumacher nyerte a Ferrarival, Häkkinen 89 ponttal a második lett. 2001-ben Mika az egyéni bajnokságban a második Coulthard mögött végzett, ötödikként. Häkkinen 2002-re visszavonult a Formula–1-ből, helyére a korábban Sauberes Kimi Räikkönen érkezett. A csapat 2002-ben mindössze egy futamgyőzelmet könyvelhetett el magának, a Monacói Nagydíjon, ahol Coulthard nyert. Az évet Schumacher fölényesen nyerte, összes versenyén dobogós lett. 2002-ben a McLaren harmadik lett a konstruktőrök versenyében a Ferrari és a Williams mögött. A 2003-as évben Kimi Räikkönen midössze két ponttal maradt el Schumachertől, aki hat, míg Kimi csak egy futamgyőzelmet szerzett. 2004-re a csapat teljesítménye ismét visszaesett. Räikkönen egy futamgyőzelmet szerzett, a Belga Nagydíjon. A csapat az ötödik helyen végzet a konstruktőri bajnokságban a Ferrari, a BAR, a Renault, és a Williams mögött. Schumacher a szezon 18 futamából 13-at nyert meg.
2005 [szerkesztés]
Montoya a 2005-ös Amerikai Nagydíj időmérő edzésén

2005-ben Coulthard a Red Bull Racinghez szerződött, helyére a kolumbiai Juan Pablo Montoya került, aki két versenyen nem vett részt, helyette a Bahreini Nagydíjon Pedro de la Rosa, a San Marinó-i Nagydíjon Alexander Wurz versenyzett. A nehézkes kezdés után Räikkönen hét, Montoya három futamgyőzelmet aratott. San Marinóban Räikkönen megszerezte a pole pozíciót, és a 9. körig vezette is a futamot, amikor technikai probléma miatt kiesett. Hasonlóan vezette az Európai Nagydíjat is, mikor az utolsó körökben jobb első kereke leszakadt, és kiesett. A Német Nagydíjon szintén az első rajtkockából indult, motorhiba miatt kiesett. Fernando Alonso 133 ponttal megnyerte a 2005-ös egyéni bajnoki címet, míg Räikkönen 112 ponttal a második lett. Montoya a negyedik helyen végzett. Az év közepén a West, mint főszponzor, elhagyta a csapatot. 2005. december 25-én bejelentették, hogy 2007-re Fernando Alonso érkezik a csapathoz.
2006 [szerkesztés]
Kimi Räikkönen, egyik 2006-os szezon előtti tesztjén

Az új MP4-21 bemutatása után a csapat ismét abban reménykedett, hogy a bajnoki címért fognak harcolni, ám a téli tesztek során kiderült, hogy az új Mercedes V8-as motor nem volt túl erős, sem megbízható. Az első versenyen Räikkönen az időmérőn történt technikai probléma miatt az utolsó helyről vághatott neki a versenynek, melyen a dobogó legalsó fokát szerezte meg, Michael Schumacher és Fernando Alonso mögött. Montoya ötödik lett, akit szintén technikai hibák hátráltatták. Räikkönen a Maláj Nagydíjon ütközés miatt kiesett, az Ausztrál Nagydíjon viszont második lett.

Kimi emellett még a Brit, a Kanadai és a Német Nagydíjon lett harmadik, az Olasz Nagydíjon második. Montoya legjobb helyezése ebben az évben Monacói második helye volt. Montoya az Amerikai Nagydíj rajtjánál kiütötte csapattársát, és mindketten kiestek. A verseny után elbocsátották a csapattól. Montoya a McLarennel együtt a Formula–1-et is elhagyta, jelenleg a NASCARban versenyez. Helyére a csapat tesztversenyzőjét, Pedro de la Rosát ültették be, aki a Magyar Nagydíjon második lett. A 2006-os Olasz Nagydíjon ismertté vált, hogy a visszavonuló Schumacher helyén 2007-ben Kimi Räikkönen versenyez majd a Ferrarinál. Räikkönen az ötödik helyen zárta utolsó versenyét a McLarennel Brazíliában. A szezont ismét Alonso nyerte, mögötte Michael Schumacher végzett.
2007 [szerkesztés]
Lewis Hamilton a 2007-es Amerikai Nagydíjon
Fernando Alonso, a 2007-es Olasz Nagydíj győztese

2006 novemberében a McLaren-Mercedes Lewis Hamiltont szerződtette le a világbajnok Fernando Alonso mellé. 2007-ben a csapat főszponzora a Vodafone lett. A csapat legnagyobb ellenfele ezévben a Renault visszaesését követően a Ferrari volt. A csapat nagyon erősen kezdte az évet, Ausztráliában Alonso második, az újonc Hamilton harmadik lett Kimi Räikkönen mögött. Hamilton első nyolc versenyén dobogós lett, Alonso négy versenyt nyert 2007-ben, és egy kivétellel mindegyiken pontot szerzett. A szezon előrehaladtával egyre inkább romlott a két versenyző kapcsolata. A konfliktusok csúcsa a Magyar Nagydíj volt, ahol Alonso megakadályozta Hamiltont, hogy mért időt fusson az időmérő edzésen, bár előtte Hamilton is megszegte azt a megállapodást, miszerint Alonsót előre kellett volna engednie az etap alatt. Alonsót ezért azzal büntette a versenybíróság, hogy öt rajthellyel hátrébb sorolták. A versenyt Hamilton nyerte, de az FIA elvette a csapat a nagydíjon szerzett konstruktőri pontjait. A McLaren a világbajnoki cím legnagyobb esélyese volt szinte az egész szezon során, miután az utolsó Brazil Nagydíjon Alonso a harmadik lett a két Ferrari mögött, Hamilton pedig technikai problémák miatt csak a hetedik lett, így a 2007-es egyéni világbajnoki címet Kimi Räikkönen szerezte meg.

A 2007-es Belga Nagydíj előtt kizárták a McLarent az azévi konstruktőri bajnokságból, emellett 100 millió dollárra büntették meg, miután kiderült, hogy a Ferraris Nigel Stepney a McLarenes Mike Coughlan számára adott át a Ferrari tulajdonát képező dokumentumokat amiket fel is használtak az év során, sőt a 2008-as konstrukciót is részben erre alapozták. Lewis Hamilton és Fernando Alonso viszont – mivel együttműködtek a hatóságokkal a vizsgálat során – megtarthatták pontjaikat. A csapat két versenyzőjének 2008-as rajtszáma emiatt a 22-es és a 23-as lett. A boxutcában is eredetileg az utolsó garázst kapták volna meg 2008-ra, de végül az ötödiket kapták meg, mert a személyzet és a felszerelések nem fértek volna el az utolsó garázsban.

2007. november 2-án ismertté vált, hogy Alonso 2007-es botrányos éve után a Renaulthoz tér vissza.
2008
Lewis Hamilton a Mclarennel a 2008-as szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon

2008-ra a finn Heikki Kovalainent ültették be Fernando Alonso helyére, aki elhagyta a csapatot és a Renaulthoz szerződött. A szezonnyitón Hamilton nyert, míg Kovalainen az ötödik lett. Malajziában mindkét versenyző öthelyes rajtbüntetést kapott Nick Heidfeld feltartásáért. Kovalainen a harmadik, míg Hamilton az ötödik lett. A Bahreini Nagydíjon Hamilton ütközött Alonsóval és nem szerzett pontot. Kovalainen 5. lett és megfutotta a verseny leggyorsabb körét. A 2008-as Spanyol Nagydíj időmérő edzésén csak az 5.-6. helyre kvalifikálták magukat a McLaren versenyzői, de egy jó rajtot követően tartották a lépést az élbollyal. Kovalainen az első boxkiállások során éppen vezető helyen állt, mikor bal első defektet kapott és orral a gumifalba csapódott. A versenyző rövid időre elvesztette az eszméletét, de nem sérült meg. Hamilton jó boxtaktikájának köszönhetően a verseny végén már a Ferrarik nyomában volt, de előzni nem tudott. A Török Nagydíjon a 2.-3. helyről indulhattak a McLarenek, de Kovalainen beragadt a rajtnál, ütközött Räikkönennel és be kellett jönnie kerékcserére. Már nem tudott pontszerző helyre felkapaszkodni, és tizenkettedikként zárt. Hamilton háromkiállásos taktikájával tartani tudta a lépést az élen Massával, de végül csak második lett.
Kovalainen a Francia Nagydíjon

Az esős Monacói Nagydíjon Hamilton a harmadik helyről indulva, jó gumistratégiával az első helyen végzett és átvette a vezetést az egyéni világbajnokságban. Kovalainen nem tudott elindulni a felvezető körre, ezért a boxból rajtolva csak a 8. lett. Az ezért járó egy ponttal a McLaren feljött a második helyre a konstruktőrök között, megelőzve a BMW Saubert. Kanadában Hamilton az első, Kovalainen a hetedik helyre kvalifikálta magát. A versenyt sokáig vezető Hamilton az első boxkiállásoknál nem vette időben észre a piros lámpánál állókat a boxutcában, így Räikkönennek ütközött, amelynek következtében mindketten kiestek a versenyből. Figyelmetlenségéért a Francia Nagydíjra tízhelyes rajtbüntetést kapott. Kovalainen a futamon lemaradt a pontszerző nyolcadik helyről, csak a kilencedik lett. A Francia Nagydíjon Hamilton mellett Kovalainen is rajtbüntetést kapott, miután az időmérő edzésen feltartotta Mark Webbert. A McLarenek így a 10. és a 13. helyről indulhattak. A versenyen Hamilton boxutcaáthajtásos büntetést kapott, amiért egy sikánt levágva előzte meg Sebastian Vettelt. Kovalainen hosszú körökre beragadt a pozícióját jól tartó Piquet mögé, végül a negyedik lett. Hamilton már nem tudott pontszerző helyre felzárkózni, tizedikként fejezte be a versenyt. A csapat és Hamilton hazai nagydíján, a Brit Nagydíjon Kovalainen megszerezte élete első pole pozícióját, Hamilton csak a 4. helyről rajtolhatott. A futamon esett az eső. Hamilton az első körben feljött a 2. helyre, pár körrel később pedig megelőzte csapattársát is, átvette a vezetést. Kovalainen a futam során többször belassult és kicsúszott, így csak az 5. helyen ért célba, Hamilton pedig csak egyszer hibázott a verseny során, így megnyerte a futamot. A Magyar Nagydíj időmérő edzését a McLarenek uralták, Hamilton az első, Kovalainen a második rajtkockát szerezte meg. A rajtnál mindkettejüket lerajtolta a ferraris Felipe Massa, aki három körrel a verseny végéig vezette a mezőnyt, amikor motorhiba miatt kiesett. Hamilton defektet kapott, de fel tudott jönni az ötödik helyre. Finn csapattársa megszerezte élete első Formula–1-es győzelmét a csapattal. A konstruktőri versenyben ezzel megelőzték a BMW Saubert, így a második helyre jöttek föl. Az Európai Nagydíj időmérő edzésén a McLarenek a 2. és az 5. rajthelyet szerezték meg. A verseny napján Hamilton magas lázával és nyaki fájdalmaival küzködött, ezért még az indulása is kérdéses volt, de végül elrajtolt a versenyen. Hamilton a 2., Kovalainen a 4. lett. A Belga Nagydíjon Hamilton a pole-ból, míg csapattársa, Kovalainen a 3. rajtkockából indulhatott. Kovalainen már a rajtnál beragadt, majd Nick Heidfelddel összeakadt, így a mezőny végére esett vissza. A második kör kezdetén Hamilton is megpördült a célegyenes végén, amit Raikkönen ki is használt, így Hamilton a második helyre csúszott vissza. Kovalainen egyszer felöklelte Mark Webbert, amiért büntetést kapott, így már nem volt eséje a pontszerzésre. Az utolsó boxkiállások után Hamilton a keményebb gumival felzárkózott Räikkönen mögé, majd a vége előtt négy körrel elkezdett esni az eső. Hamilton először a buszmegálló sikánnál kezdett el előzni, de a célegyenes előtt Raikkönen kiszorította, ezért kénytelen volt levágni a kanyart, majd visszaengedte maga elé a ferrarist, a szabályoknak megfelelően. Majd a célegyenes végén újra megelőzte Hamilton a bajnokot. Így Hamilton 1., míg Kovalainen 10. lett, de a verseny után megvizsgálták Hamilton előzését, és szabálytalannak ítélték, ezért 25 másodperces büntetést kapott, így csak 3. lett. A versenyt követő héten a McLaren fellebbezett az ügyben, a tárgyalás szeptember 22-én volt, de ugyanúgy szabálytalannak ítéltél Hamiltont, ezért nem is tudta nagyon növelni előnyét. Az Olasz Nagydíj ídőmérő edzésén Lewis Hamilton az esőben a rossz taktika miatt csak a 15. rajthelyet szerezte meg, míg Kovalainen egy bravúros menettel megszerezte a szakadó esőben a 2. rajthelyet. Hamilton a futam első felében hihetetlen hajrára váltott, és folyamatos előzésekkel egészen a 2. helyig jött fel, de szintén egy rossz gumitaktika miatt visszacsúszott a 7. helyre, míg Kovalainen 2. ként ért célba. A Formula-1 első éjszakai futamán Lewis Hamilton 3., Heikki Kovalainen pedíg a 4. lett. A japán időmérő edzésen Lewis Hamilton megszerezte Formula-1-es pályafutása tizenkettedik pole pozícióát, Kovalainen 3. lett az időmérőn. A Japán Nagydíj rajtját Hamilton elrontotta, elfékezte magát, így sok versenyzőt kitérített a pályáról, ezért boxutca-áthajtásos büntetést kapott, és a verseny közben Felipe Massa ki is lökte egyszer a pályáról, így csak 12. lett, csapattársa pedíg műszaki hiba miatt kiesett. A Kínai Nagydíj időmérőjén Hamilton hatalmas fölénnyel megszerezte ismét a pole-t, Kovalainen 5. lett. Hamilton győzött, Kovalainen csak a 18. lett defektje miatt. A Brazil Nagydíjon Hamilton az 5. helyről indult, de a verseny közben feljött a 4. helyre, így abban a pillanatban ő volt a bajnok, de jött az eső, így mindenki bement a boxba esőgumikért, Hamilton az 5. helyre ért vissza. A verseny végefelé a mögötte lévő Sebastian Vettel nagy erővel tört előre, így az autójával nem bíró Hamiltont is megelőzte, ezért a mclarenes visszacsúszott a 6. helyre, ezzel rövid időre elveszítve a vb-címet. A verseny vége előtti utolsó körben már erősen esett, és Glock nem tudta írányítani az autóját, mert ő nem rakott fel esőgumit, így szinte mindenki aki mögötte volt megelőzte őt, így Hamilton is. Ezzel Hamilton az 5. helyen ért célba, megnyerve a világbajnokságot. A McLaren-Mercedes a konstruktőri világbajnokságon 2. lett.

About admin

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!